6 órakor Indiában a távol-keleti államokban már magas az nap az égen. Az assam-i iskolások ásítanak az első órán, miközben Gujaratban még álmodoznak. De akár teát szürcsöl Kolkata-ban, akár helyi vonatra száll Mumbai-ban, az órád ugyanazt az időt mutatja: Indiai Standard Idő. Egy időzóna. Több mint 1,4 milliárd emberrel. Nincs kivétel.

Fő megállapítás: India egyetlen időzónát használ, az IST-t (UTC+5:30), hogy fenntartsa az adminisztratív egységet és egyszerűsítse a nemzeti koordinációt, annak ellenére, hogy az ország majdnem 3000 kilométer széles kelet-nyugat irányban.

Hogyan ragadt India egy időzónánál?

India nem mindig tartotta magát csak egy órához. A brit korszakban olyan városok, mint Bombay és Kalkutta, saját helyi idő szerint működtek. De ez megváltozott 1947-es függetlenség után. A kormány szükségét érezte, hogy kezelje a hatalmas, egyesült országot. Egyetlen időzóna megkönnyítette a szervezést, különösen a vasutak, rádióadások és hivatalok számára.

A választás az UTC+5:30-ra esett. Ez kompromisszum volt. Nem túl késő a kelet számára, nem túl korán a nyugat számára. Elég közel Delhihez, a fővároshoz, hogy értelme legyen a központi adminisztrációnak. És így az egész nemzet kezdett szinkronban működni, függetlenül attól, hogy a nap mennyire korán vagy későn kelt fel.

De nem túl nagy India egy időzónának?

Igen, földrajzilag. India körülbelül 2933 kilométert ölel át Arunachal Pradeshtől Gujaratig. Ez majdnem két teljes napfényórányi különbséget jelent. Tehát míg a keleti korán kelők 5 órakor már dolgoznak, néhány nyugati ember csak 7 után látja a hajnalpirkát.

Ez valódi problémákat okoz. Északkelet felé az emberek gyakran napkelte előtt kezdik a napot, és kora este fejezik be. De még mindig az IST szerint kell tartaniuk az irodai munkaidőt. Ez azt jelenti, hogy a reggeli napfény kihasználása pazarlás, és az esti elektromos energiafogyasztás növekedése. Nem ideális.

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?

  • Napkelte Assamban: nyáron körülbelül 4:30-kor, de az irodai munka csak 9 után kezdődik IST szerint.
  • Késői kezdések Gujaratban: a napkelte akár 7:15-kor is lehet, így sötét van a reggeli ingázás idején.
  • Iskolai órák nem összehangoltak: a keleti gyerekek gyakran hosszú ideig az iskolában vannak, miután felkelt a nap, míg nyugaton a gyerekek a világosságra várnak.
  • Energiafelhasználás: az esti mesterséges világítás gyakoribb az északi államokban a napfényhiány miatt.
  • Helyi megoldások: néhány állam hivatalosan is követ egy „chaibagan” (teaföld) időt, ami egy órával az IST előtt van, különösen vidéken.

Miért nem változtatott a kormány?

Az ötlet, hogy több időzónát hozzanak létre, sokszor felmerült. Tudósok, törvényhozók és helyi vezetők az északkeleti régióból szorgalmazták külön időzóna bevezetését. De a központi kormány óvatos volt.

A fő aggály a zavar. India már így is sokféleséget kezel, nyelveket, vallásokat, regionális kormányokat. Egy másik időzóna hozzáadása bonyolíthatja a menetrendeket, különösen a közlekedésben és kommunikációban. Képzeljük el, hogy két órás órákkal működtetjük az Indiai Vasutat. Vagy országos híradásokat sugárzunk időütközések nélkül.

Emellett félelem van egy precedens megteremtésétől. Ha egyik régió saját időt kap, mások is követelhetik. És ez szétszakított rendszert eredményezhet. Egy olyan országban, amely értékeli az egységet, ez nagy politikai kockázat.

Valóban működhetne két időzóna?

Technikailag igen. A Nemzeti Fejlett Tanulmányok Intézetének tudósai javasolták egy második időzóna létrehozását az északkeleti államok számára, egy órával az IST előtt. A határ valószínűleg Nyugat-Bengál vagy Odisha körül lenne. Így Assam, Meghalaya, Nagaland és más államok a saját természetes napfényükhöz közelebb eső időt követhetnének.

Digitális órák és okostelefonok kezelnék ezt. A légitársaságok már kezelik az időeltolódásokat nemzetközi szinten. De ehhez politikai akarat és közönségi alkalmazkodás szükséges. És India méretében még a kis változások is nagy hullámokat keltenek.

Miért számít ez a mindennapokban?

Ez nem csak a számokról szól az órán. Hatással van az alvásra, a termelékenységre, az energiafogyasztásra, sőt a mentális egészségre is. Egyes részeken az emberek saját természetes biológiai ritmusuk ellen dolgoznak. A keleti gazdák gyakran a nap felkeltével kezdik a munkát, míg a gyerekek sötétben mennek iskolába. Az irodák pedig világítanak a nappali világosságban, mert az IST szerint még nem reggel.

Ahogy India növekszik és digitalizálódik, a kérdés az időről többé nem csupán szimbolikus. Gyakorlati kérdés. A napfény hatékonyabb kihasználása energiamegtakarítást eredményezhet. A helyi idő és a munkaidő jobb összehangolása csendes, de jelentős javulásokat hozhat az életminőségben.

Egy idő, sok valóság

India egyetlen időzónája a nemzeti egység szimbóluma, igen. De emlékeztet arra is, hogy az egyik méret nem mindig jó mindenkinek. Assam teaföldjeitől Rajasthan sivatagjáig a nap saját ütemtervét követi. Akár a kormány valaha is áttér két zónára, vagy sem, a vita megmutatja, mennyire mélyen befolyásolja az idő a mindennapjainkat, még akkor is, ha nem állunk meg, hogy észrevegyük.