<pFeltekintesz a telefonodról, és eltelt egy óra. Egy hétvégét töltesz barátokkal, és az úgy tűnik, mintha csak öt perc lett volna. De várj egy buszra, és semmi dolgod nincs, és az idő lassan halad. Ez ugyanaz az óra. De az érzés? Teljesen más. Ez az idő különös dolog. Az agyad nemcsak számolja, hanem meg is tapasztalja.
Az agyad egy szörnyű stopperóra
Úgy gondoljuk, az idő állandó. Hatvan másodperc mindig hatvan másodperc. De hogyan érezzük az idő múlását? Ez folyamatosan változik. Az agyadnak nincs beépített időmérője. Ehelyett az történik, hogy az időt az események és a fókuszáltság alapján ítéli meg.
Ezért két ember ugyanazon a találkozón teljesen másképp érezheti, mennyi idő telt el. Az egyik élvezi. A másik minden három percben nézi az órát.
Az élvezet elárasztja a figyelmedet
Amikor jól érzed magad, a figyelmed teljes. Nem nézed az időt. Mélyen elmerülsz. Koncentrálsz. Az agyad nem követi az órát. Az akciót, az érzelmeket, a meglepetést, a mozgást és a hangokat dolgozza fel.
Ez sok agyi energiát igényel, és ez az inputáradat elnyomja az érzékelést arról, hogy mennyi idő telt el. Visszatekintve azt gondolod: „Hogyan telt el már ennyi idő?”
Az unalom mindent lassít
Amikor unatkozol, fordítva történik. Kevés dolog köt le. Az agyadnak van helye észrevenni az idő múlását. A másodpercek hosszabbnak tűnnek, mert figyeled, ahogy ketyegnek. Ezért tűnnek a várótermek végtelennek, és a csendes lift örökké tartónak.
Ez az érzés, hogy az idő lassan halad, nem a helyzet sajátossága. Arról szól, hogy mennyire kevés dologra kérik meg az elmédet.
Az emlék is trükköt játszik
Van egy szakadék az között, ahogyan az időt megéljük a pillanatban, és ahogyan később emlékezünk rá. A pillanatban a szórakozás gyorsan eltelik. De utána gazdagnak és teljességnek érezzük, mert sok új emléket alkottál.
Az unalmas szakaszok hosszúnak tűnnek, amikor benne vagy, de később elhomályosodnak. Az emlék összefoglalja őket. Ezért néhány nap hosszúnak és eseménytelennek tűnik, de az egész hét úgy tűnik, mintha eltűnt volna.
Miért nyújtja az újdonság az időt
Az új élmények lassítják az idő érzékelését, mind közben, mind utána. Az agyadnak keményebben kell dolgoznia az új információk feldolgozásán. Ez hosszabbnak érzi a pillanatot, és részletekkel tölti meg az emlékeidet.
Ezért érződik hosszabbnak a utazás napja, mint a otthoni napok. Még a rövid kirándulások is úgy tűnnek, mintha több történt volna. Többet láttál, éreztél és tettél. Az agyad több mindent észlelt. Ez teremti meg a kiterjesztett idő érzését.
Mi gyorsítja vagy lassítja az időt
- A mély fókusz az időt gyorsabbnak érzi pillanatnyilag
- A rutin és ismétlés később összefoglalja az emléket
- Az unalom nyújtja az időt, miközben történik
- Az újdonság lassítja az időt és megmarad az emlékezetben
- A stressz, fáradtság vagy figyelemelterelés torzítja az idő érzékelésének mindkét végét
Nem csak az számít, mit csinálsz. Az is, hogy mennyire van elmélyülve az agyad közben. És mennyi kerül tárolásra, amikor visszatekintesz.
Nem kell egy élet tele ejtőernyőzéssel ahhoz, hogy az idő hosszabbnak tűnjön. Csak a mintázat megtörése segít. Vegyél más utat munkába. Egyél valami újat. Próbálj meg egy rövid sétát telefon nélkül. Még a apró változások is gazdagabb pillanatokat teremtenek és lassítják a rohanást.
Másrészt, ha az élet túl gyorsnak tűnik, lehet, hogy nem veszel elég észre. A lassítás, még rövid ideig is, kis, de jelentős módon nyújthatja a napot.
Az idő egy sebességen halad, de mi nem
Az idő maga nem gyorsul vagy lassul. De a tapasztalatunk róla abszolút igen. Az agy úgy működik, mint egy mesélő. Egyes fejezetek részletes oldalakat kapnak. Másokat teljesen kihagy. A trükk az, hogy megtaláld a módját, hogy több részben maradj jelen.
Szóval legközelebb, amikor a nap gyorsan elrepül vagy örökké tart, tudd, hogy nem az óra játszik trükköt. Csak az elméd, ami mindig azt teszi, amit mindig is tett. Az élet mérését az érzés szerint, nem csak a ketyegés szerint.