Amikor az emberek az időre gondolnak, gyakran órákat és naptárakat képzelnek el. De sok hitnél az idő több mint számok. Jelentést, emléket és ritmust hordoz. Az iszlámban, a judaizmusban és a kereszténységben az időmérés segít formálni az imát, az ünneplést és a mindennapi életet. Ez egy módja annak, hogy összhangban éljünk a hagyományokkal, a közösséggel és a szenttel.
Az idő az iszlám gyakorlatában
Az iszlám időszámítás a holdalapú. Az iszlám naptár holdhónapokra épül. A hónapok újholdtól kezdődnek, így mindegyik 29 vagy 30 napos. Ezért változik idővel a Ramadan, az éhínség hónapja, az évszakok között.
Az imát is napi időbeosztás szerint végzik. A muszlimok naponta ötször imádkoznak, és minden alkalom a nap helyzetéhez kötött:
- Fajr: Napkelte előtt
- Dhuhr: A nap csúcspontja után
- Asr: Késő délután
- Maghrib: A naplemente után
- Isha: Amikor sötétség lesz
Ezért az időmérés az iszlámban mélyen kötődik a természetes fényhez. Történelmileg az imaidőket napórák és az ég megfigyelése alapján határozták meg. Ma már alkalmazások és órák végzik a számítást, de a naphoz való kötődés megmaradt.
Az idő a zsidó életben
A zsidó időmérés szintén a holdhoz kötött, de módosításokkal. A héber naptár luniszoláris. A hónapok holdfázisok szerint követik egymást, de néhány évben extra hónapokat adnak hozzá, hogy a ünnepek összhangban maradjanak a szezonokkal.
A napok a zsidó hagyomány szerint naplementével kezdődnek, nem éjfélkor. Ez azt jelenti, hogy a Szombat, a heti pihenőnap péntek este kezdődik és szombat este ér véget. Ez a minta a teremtéstörténet szerint követi, ahol „este volt, és reggel volt”.
A zsidó imák és ünnepek gondosan vannak időzítve:
- Szombat: Heti pihenő, nem szabad munkát végezni naplementétől naplementéig
- Rosh Hashanah: Újév, a hetedik hónaphoz kötött
- Jom Kippur: Engesztelés napja, 25 órás böjt
- Pészach: Tavaszi ünnep a telihold időzítéséhez kötve
- Omer számlálása: Napi számolás hét hétig
Ezek a dátumok nem véletlenszerűek. Ősi ritmusokat, mezőgazdasági ciklusokat és történelmi pillanatokat tükröznek. A judaizmusban az idő egy emlék és a hold keveréke.
A keresztény idő és az liturgikus naptár
A kereszténység az időmérést az judaizmustól örökölte, de saját rétegzett rendszerét alakította ki. A Gergely-naptár, amelyet ma világszerte használnak, II. Gergely pápa reformálta 1582-ben. Ez korrigálta a szökőéveket és helyreállította a húsvét időpontját.
A keresztény év a szezonok és ünnepek ciklusát követi, amit gyakran liturgikus naptárnak neveznek. Az időt a születés, halál és megújulás témái szervezik:
- Advent: Négy hét a karácsony előtt, várakozás időszaka
- Karácsony: Jézus születésének ünnepe
- Nagyböjt: Negyven napos elmélkedés húsvét előtt
- Húsvét: A feltámadás megünneplése, dátuma hold és tavaszi napéjegyenlőség szerint alakul
- Pünkösd: Húsz nap húsvét után, a Szellem érkezésének ünnepe
Sok keresztény különösen a monostorokban vagy hagyományos közösségekben imádkozik meghatározott időpontokban. A reggeli és esti imák az ősi időmérési gyakorlatokat idézik, amelyek a hódolat révén határozták meg az időt.
Közös minták, különböző történetek
E három vallás mély tiszteletet mutat az idő iránt, de mindegyik saját rendszerét követi. Mégis, vannak figyelemre méltó átfedések:
- Mindhárom a holdat használja a szent dátumok irányítására
- Mindegyik értelmet tulajdonít a napi fény- és sötétség ciklusoknak
- Az idő kötődik az emlékezethez, a teremtéstől a megváltásig
- Az ünnepek mind a természetben, mind a történelemben gyökereznek
- A rítusok arra ösztönöznek, hogy lépjünk be az ősi ritmusokba
Az idő ezekben a hagyományokban nem csupán mérőszám. Ez egy életmód. Egy emlékezés módja. Egy kapcsolat a múlttal és a jelennel céllal.
Az szent ritmusokon keresztül való élet
Ebben a világban, ahol az időbeosztások és másodpercek uralkodnak, a vallási idő mélyebb és lassabb élményt kínál. Arra kér, hogy szünetelj. Hallgasd meg. Cselekedj szándékkal. Legyen szó a hajnalban hallható imára hívásról, a naplemente előtt gyertyák gyújtásáról vagy a tavaszi böjtről, az idő többé nem csupán múló órák. Ez egy közös történet lesz, amit napról napra mesélünk el.